/album/fenykepgaleria/novohrad-nograd-geopark-partner-2-logo-3-jpg/

https://www.nogradgeopark.eu/ 

https://www.youtube.com/watch?v=fluSpU0odp0

 Bárna fekvése

Bárna község Nógrád megye Észak-keleti részén, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán
elterülő kis község. Mikszáth megénekelte "Görbeország" középpontja
lehetne a hegyi falu, ahová valóságos zöld alagúton lehet bemenni. Bárnát
körülfogják a hegyek, erdők, melyek még a bevezető útját is hosszan elfedik. Természetvédelmi
területe a Szérkő, Nagykő, Kiskő és a Szilváskő csúcsok által határolt völgyben
fekszik. A Nagykő a környék legmagasabb és legnagyobb tömegű bazaltkúpja (510
m.), ahonnan a falun áthaladó Országos Kéktúra útvonal mentén eljuthatunk a
bazaltzuhatagáról híres Szilváskőre (625 m.). A csúcsokról nagyszerű kilátás
nyílik a Cserhát, a Mátra- a Bükk vonulataira, az Alacsony és Magas Tátrára. A
községet körülvevő dombok, erdők, rendkívül gazdag élővilággal rendelkeznek.
Számos - Közép Európában is ritkán előforduló -növény- és állatfaj
megtalálható.(Fekete kökörcsin, csellőpók, császármadár, holló) Bárna a vizek,
patakok faluja is. Majdminden utcára jut belőle egy-egy, és körben a hegyekből
az utánpótlás állandó. Bárna éghajlatának fő arculatában a Cserhát alacsony
hegységi jellege, illetve a tengerszint feletti magasság különbségek játszanak
további meghatározó szerepet. Az évi középhőmérséklet 9 C, a csapadék mennyiség
650-700 mm/év. Az első fagyos nap gyakran október 10-15 között beköszönt. A
havazás évente 20-30 nap, a hótakarásos napok száma 70- nap évi átlagban

Története

A legkorábbi írásos adat, amely a település kapcsán egy erdőre vonatkozik, 1405-ből való. A
helység néveredetének kutatói a "sötét" értelemben használt
"barna" melléknév helynevesülését tarják a legvalószínűbbnek.
Némelyek a Barna, Barnabás személynévből eredeztetik a falu nevét. A Fényes
Elek által szerkesztett Magyarország Geographiai szótára című 1851-ben kiadott
munkában még "Barna" néven található meg a község, amely akkor 532
lakost számlált. A lakosság száma a salgótarjáni iparmedence fejlődésével
párhuzamosan, a II. világháborút követően ugrásszerűen megnőtt és elérte az
1400 főt, majd a szénbányászat visszafejlesztése és a közeli megyeszékhely
ipari üzemeinek leépítése után esett vissza a jelenlegi szintre. 1548-ban a
Feledi család birtokaként számontartott települést a XVI. század második
felében a török elpusztítja. Az 1715. évi összeírásban azonban már
nemesközségként szerepel. 1720-ban a jobbágyközségek közé sorolják. Római
katolikus plébániáját 1799-ben alapították, műemlék római katolikus temploma
1809 és 1822 között épült. 1929-től rendelkezik önálló általános iskolával,
melyet azóta több alkalommal bővítettek.

Nevezetességei

NAGY-KŐ

 Bárna község legkönnyebben
Salgótarjánból érhetô el, közúton mintegy 10 km. Bárnából a
Nagykôalji-tisztáson át jól kiépített turistaút vezet a páratlan kilátást
nyújtó csúcshoz.
A Medves környéki vulkanizmus idején alakult ki az 520 m magasságú bazaltcsúcs,
ahol fekete oszlopos bazalttömbök váltakoznak a szürke színû rétegpados
bazaltokkal. 
Oligocén-, miocénkori üledékes rétegeken keresztül emelkedett ki a 
térszínbôl a nagy tömegû bazaltkúp. Mint a legtöbb esetben, itt is 
tufaszórás elôzte meg a lávakitörést.



 
 Ezt követôen fekete, tömött szövetû, a kihûlés után oszlopos  szerkezetûvé alakult
lávatömeg nyomult a térszínbe.
A harmadik kitörési szakaszban jött a felszínre a világosszürke  színû,
durva szemcsés, rétegpados bazalt anyaga.
A bányászattal feltárt vastagpados szerkezetû bazaltcsúcs visszamaradt 
része önmagában is élményt nyújtó látnivaló. A kialakított lépcsôs 
szerkezet és az ahhoz csatlakozó bazaltlapok hatalmas erôk mûködésérôl
tanúskodnak.  Észak felôl a Nagy-kôrôl páratlan kilátás nyílik. A
Balaton-felvidéki medencére emlékeztetô ajnáskôi bazaltvidék látszik. Keleti
irányban a Hevesi-dombság hullámos vonulatára, a Bükk  mészkôcsipkés
bérceire tekinthetünk. Nyugati irányból a bazaltos testvércsúcsok, Szilvás-kô,
Pécs-kô  sorakoznak.
A csúcson érdemes a sziklai növénytársulást közelebbrôl is megnézni. Minden
évszakban megvan a jellegzetes növénye és tanulsággal szolgál  minden
látnivaló. A bazalton csaknem mindenütt jelen van az északi fodorka. A megyében
azon kevés helyek egyike a Nagy-kô, ahol elôfordul a piros 
madárbirs  és a húsos som. Említést érdemel az elmaradhatatlan borsos
varjúháj és a  hólyagpáfrány is. A Nagy-kôrôl szép erdei úton érhetjük el
a szilaspogonyi Kiskövet.
Utunk nagyrészt középkorú erdôrészeken keresztül vezet, itt  telepített
fenyvesek, vöröstölgyes erdôfoltok váltakoznak a  cseres-tölgyes
természetes erdôtípusokkal. A Kis-kô közelében szép példát találhatunk arra,
hogy miként foglalják vissza a táj honos fafajai az elpusztult  fenyvesek
helyét.

SZER-KŐ

 

A falutól  északkeletre található a 457 méter magas Szerkőnek (a  helybeliek
  Szérkőnek mondják) különlegessége, hogy eltérően a környező 
  "kövektől" nem vulkanikus eredetű, hanem homokkő.

A Bárna patak  völgye fölött magasodik a hatalmas keresztrétegezett homokkôfal, jól
  érzékeltetve az egykori tenger  vízjárásának formaalkotó munkáját. A
  meredek, gyorsan felmelegedô kôpárkányokon a gyér növényzet  között
  különös varázst jelent a nyírfák több, görbe ágra bomló törzsének 
  látványa, a borókák örökzöldje.

 

 

KIS-KŐ

A Kis-kô Szilaspogonyból vagy Bárnából érhetô el a legkönnyebben. Szilaspogonyba
Salgótarjánból Cereden át vagy a 23. számú útról Pétervásáráról Istenmezején át
juthatunk el. Szilaspogonyból a község nyugati kijáratán át a mélylápi
dózerúton, mintegy 2 km után  érjük el a Kiskô területet. Bárnából a
Vadicsa tetôn át szekérúton és gyalogösvényen (3 km) közelíthetô meg. A Kis-kô
bazaltja a Medves-Ajnács-kôi bazaltvidék keleti szélén az erdôvel
borított  területen alig észlelhetô, mely csak 25-30 méterrel emelkedik ki
a  környezetbôl.


A 381 m magas bazaltkúpon hajdan vár állhatott. A területen elôkerülô
cserépmaradványok és a földsánc ma is felismerhetô részei azt 
bizonyítják, hogy a sziklatömb védett emberi településül szolgált. Arra
nincs  adatunk, hogy ki és mikor építette a várat és azt sem tudjuk, hogy
milyen volt és mikor pusztult el. A Kis-kô rétegvulkán, ahol a tufatakarót a
láva áttörte. A lávában egy nagyméretû gázhólyag jött létre. Ebbôl maradt
vissza a 12 m hosszú, 5 m széles sziklaüreg. A csepp alakú, megnyúlt üreg
valódi lávabarlang.
A vulkáni mûködés itt is tufaszórással indult és a láva homokos agyagon
keresztül jutott a felszínre. A barlangba eredetileg nem lehetett 
bejutni, csupán a  tetjén volt egy szûk nyílás, de azon ember nem fér
keresztül. Elôdeink kincsekrôl szóló szájhagyományokat ôriztek, úgy hitték,
hogy a  törökök kincseket rejtettek a járhatatlan üregbe. A szájhagyomány
arra késztette báró Kemény Gejza tarnavölgyi földbirtokost, hogy 1909-1910
táján három pogonyi bányásszal a déli oldalról mesterséges járatot vágatott a
barlangba.
A nagyon hitt és óhajtott "törökök kincse" nem került elô, de azóta a
bejáraton át könnyen bejuthatnak a sziklaüregbe. A védett területen még további
két üreget találtak a kutatók.  A híres üreg alatt egy 2,2 m hosszú és 0,4
m magasságú álbarlangot és  egy 8 m hosszú és 1,6 m magas bányavágatot is
sikerült azonosítani. A sziklán aranyos fodorka, hólyag-páfrány, édesgyökerû
páfrány  tenyészik.


 Római katolikus templom (Nagyboldogasszony)

A római katolikus plébániát 1799-ben alapították a műemlék jellegű, késő barokk stílusú
templom 1809-től 1822-ig épült. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték
fel. A főoltárán lévő értékes Mária mennybemenetele oltárképet a feltételezések
szerint vagy F. A. Maulbertsch vagy Kracker János Lukács festette.



/album/fenykepgaleria/novohrad-nograd-geopark-partner-2-logo-3-jpg/